Vállald azt, ki kötelesség,
ne gondolkozz, miért tennéd,
elfogadom, nem teszel mást,
nem vállalsz egy kockáztatást,
nem kockáztatsz, biztos jövőd
nem ér meg egy másik, ‘új’ nőt,
olyat, aki bizonytalan,
szeret, de akarata van,
nem tűri, hogy láncaidat
vele szemben felhasználd,
inkább megy, és keres mást,
sosem tudod, meddig hű,
nem hiszed, hogy szeret ő,
nem hiszed, hogy társad lehet,
gyáva szívvel elkergeted,
elküldöd - és elmegy ő,
te csak tedd, mi kötelező.
1998. 04. 02.
Ölelj úgy, ahogy éjszaka szoktál,
szeress úgy, ahogy ébredéskor szoktál,
simogass úgy, ahogy alvás előtt szoktál,
hagyj el úgy, ahogy mindig is szoktál!
1998. 04. 04.
Én emlékszem mindenre.
De te már sohasem
fogod megtudni,
mi mindenre emlékszem.
Megőrzöm a titkaim,
mint a palackba zárt szellem,
simogatás, kedveskedés
nem oldhatja nyelvem.
Nem számít, milyen a múltam,
jövőm csak, mi fontos,
emlékeim múltam őrzik,
Téged, Minket ... más nincs.
1998. 04. 04.
Isten veled, szerelmem!
Szerettelek, jól tudod,
de most mégis elmegyek,
máshol már várnak rám,
vár egy szabad, új világ,
megbecsülés, szeretet,
érdeklődés, nem lehet,
hogy örökké várjak rád.
Isten veled, kedvesem!
Minden múltam rád hagyom,
nekem nem kell semmi sem.
Vidd el, mi a tiéd volt,
szerelmemet, féltésem,
szívemet, mely érted dobogott,
testemet, mely csak rád vágyott,
én kaptam egy szebb lapot,
új esélyt, mi kiszakít,
elvisz messze, felszabadít,
új célokat ad nekem,
te voltál, kit szerettem,
mégis tudom, mennem kell,
sosem felejthetlek el,
de mi volt, nem számíthat,
szép szemed nem ámíthat,
nem hihetek testednek,
hisz nem látom, testednek
van-e szíve, érzése,
nem várhatok, érted-e,
hogy az, mit te megkaptál,
lehetne egy másiknál,
olyannál, ki elfogad,
szeret, ölel, nem tagad,
fáj, hogy sosem szerettél,
mégis több volt mindennél,
hisz megtudtam, éreztem,
képes vagyok, szeretnem
nem szégyenem, gyöngeség,
erő ez, mi bennem ég,
erő, ami messze ér,
van, ki megkap, s érti még,
mennyi mindent megkapott,
mindazt, amit adhatok,
pedig mindez semmi volt,
mindenem a tied volt,
soha senki tőlem már
annyit, amit te kaptál,
amit megkaphattál volna,
senki nem lesz, érzem, soha,
kinek mindezt megadom,
fáj, hogy neked nem kellett,
de nem számít, elmegyek,
elviszem a múltamat,
megtanultam, mit szabad,
s mi az, mit nem tehetek,
soha tiéd nem leszek,
pedig igazán szerettelek.
Isten veled, kedvesem!
Ne kövesd az életem,
éld nyugodtan sajátod,
soha nem kell sajnálnod,
én már nem veszíthetek,
mit veszthettem, elveszett,
semmi lett, egy emlék csak,
éjszakánként álmodlak,
de már nem fáj, túlélem,
Isten veled, szerelmem!
1998. 04. 12.
Szeretlek, ezt jól tudom,
s gyűlöllek, nem tagadom,
szeretlek, mert sorsom ez,
s gyűlöllek, mert nem lehet.
1998. 04. 12.
Ha kinyíltam, elhúzódok,
sok érzelmet nem mutatok,
nehogy meglásd szerelmemet,
nem mutatom hű szívemet,
néhány percnyi szeretetért,
ölelésért, meghittségért
mindkét részről hűs a válasz,
ne látsszon, mit szívünk áraszt,
nehogy bárki észrevegye,
csak a másik azt ne higgye,
szeretet ez, nem csak játék,
ösztönszintű társasjáték,
higgyük csak, a dobókocka,
az dönti el, kivel vagy ma,
engem avagy mást ölelsz,
olyan mindegy - mért hazudsz,
hogyan lehetsz ilyen gyáva,
ezzel veszted szívem már ma,
nem mutatom érzelmemet,
hidd csak azt, a néhány percet,
amit veled meghittségben
eltöltöttem, útja nincsen,
nem jelentett semmi mást,
csak egy jóleső aktust.
1998. 04. 13.
Néha undorodva gondolok arra,
milyen lesz, mikor tested enyémbe hatol,
tudva, nem csak velem teszed ezt,
egy ismert arc szemem elé kerül,
nem ismerem jól, láttam egyszer-kétszer,
de arcmása örökre agyamba égett,
soha nem felejthetem,
pedig egész biztos,
nem ő az egyetlen,
de csak őt ismertem,
és undorodva gondolok arra,
milyen lesz, mikor tested enyémbe hatol,
miközben magadon hordozod
az árulkodó bűnjelet,
s hazudsz-hazudsz szüntelen,
nem is őt kéne gyűlölnöm,
szegény, ő is csak áldozat,
te vagy az, kit megvetek,
s görcsbe rándul testem arra gondolva,
hogy néha undorodva gondolok arra,
ami annyiszor volt már szép és jó,
mikor tested enyémbe hatol.
