Három éve minden nyár,
S Anglia csak minket vár,
Most már tudom, visszamegyek,
Egyedül, nem veled leszek,
Vagy mással, még nem tudom,
Valaki megosztja velem álmom,
Olyan lesz, mint akkor volt,
Hosszú felfedezőút,
Megyek mindig céltalan,
Felfedezek úttalan
Utakat, mit mutatnék,
Megtanulom, mi a szép,
Mi az otthon-találás,
Újra rácsodálkozás,
Szabadságom országa
Vár engem, futnék oda,
Neked kéne mutatnom,
De másnak fogom, jól tudom.
1998. 05. 25.
Állatkertek legjobbika,
Kos, Oroszlán, s itatója,
A női lény, ki vizet önt,
Egyesül egy ősi harcba’,
Nyer, veszít és kezdi újra,
Feladná, de nem lehet,
Nem adná fel, bár lehet,
Ezt kellene tennie,
Mégis, nincsen ereje
Elhagyni a ketrecet,
Nyitott ajtón kimehet,
Elsétálhat messzire,
Visszajön, ha van kedve,
Minden állat ezt teszi,
Kos, Oroszlán, s mind a többi,
Elmegy hogyha úgy érzi,
Hívja messze valami,
Érthetetlen bolyongás,
Felfedezés, új élmény,
Ám ha mindezt megszerzi,
Lágy karokba megpihenne,
Visszatér az állatkertbe,
Hisz tudja jól, ott a helye.
1998. 05. 25.
Én egyszer még belédhalok.
Nem tudom, mi lesz az oka,
Közelséged,
Távolságod,
Hidegséged,
Forróságod,
Közönyöd
Vagy szerelmed,
Mindegy, Szívem
Tudd csak meg,
Bármi lehet szereped,
Életemben teneked,
Mindegy nekem, mit teszel,
Úgysem feledsz soha el,
Örök emlék maradok,
Hogyha egyszer belédhalok.
1998. 05. 25.
Forró tested ölelése,
Szíved hangos szívverése,
Erős karod szorítása,
Leheleted simítása,
Szeretem, ha velem vagy,
Akkor is, ha távol vagy,
Akkor is, ha mással vagy,
Tudom, újra itt leszel,
Tudom, kicsit enyém leszel,
Meg kell érte szenvednem,
De mit érne szerelmem
Küzdelem és harc nélkül,
Vállalom, ha legbelül
Érzem is, ez szenvedés,
Szenvedéllyel szeretés,
Mindez sokszor fáj nekem,
De tudom, ez a szerelem.
1998. 05. 25.
Fekete könnyeket sír a szívem,
Végigcsorog mellemen,
A fekete lé elborít,
Fojtogat, nem enged el,
Lemosnám a könnyeket, de
Sötét színük fogva tart,
Feketeség rabja vagyok,
Testem-lelkem foltokat
Hordoz magán, bűnjeleket,
Mit jelent, csak én tudom,
Sötét érzés rabja vagyok,
Szerelem ez, jól tudom,
Romlásba visz, tönkretesz, és
Megmérgezi lelkemet,
Fekete könny, gyilkos méreg,
Távozz tőlem sebesen,
Nem hiszek a sötétségben,
Nincs hatalmad felettem,
Az, mi számít, gyertya lángja,
Meleg fény az éjben,
Simogató, lágy melegség,
Felszárítja könnyem,
Oszlatja az éjszakát,
mely nem fojt többé engem,
élő érzés, vad szerelem,
sodorj messze engem,
ejts rabul és ne engedj el,
növeszd nagyra fényem,
égesd el a bűnjeleim,
felemelem fejem,
gonosz, sötét hatalmával
megbukott az éjjel,
minden kemény gonoszságra
lágy fénysugár felel,
erősebb a gonosznál,
mint minden tiszta lélek,
fénye, lángja, melegsége
megtisztítja lelkem,
eltűnnek a sötét könnyek,
üres lesz a szívem,
majd megtelik szeretettel,
hiszen ez a sorsa,
Isten veled, tűnj örökre,
Bánatos, fekete éjszaka!
1998. 05. 25.
Fekete könnyeket sír az éjjel,
Megszűnt hatalma felettem,
Lelkemben a fény eláradt,
Rosszat közel nem enged,
Gonosz bánat, fájdalom és
Csalódottság nem ér el.
Sarkon fordul, könnyeivel
Messze tűnik az éjjel.
1998. 05. 25.
Megleltem a helyet,
Melyre mindig vágytam,
Másé, ettől mindenkié,
Nyugalom és csend van,
Földön ülve körülnézek,
Nincsen más, csak hegyek,
Fák susognak, vad szél fújja
Hajamat, nem megyek
El innen, hisz otthon vagyok,
Rám vártak a nyugodt napok,
Véletlenül találtam meg,
Sorsom ide elvezetett,
Megmutatta nekem magát
A régi hegy, örök barát,
Hív, hogy jöjjek megnyugodni,
Gondolkozni, megújulni,
Megtalálni önmagamat,
Önmagamban társaimat,
Megtanítja, merre menjek,
Kiben mit és hol keressek.
Köszönöm, hogy megleltelek,
Engedted, hogy veled legyek,
Hűtlen hozzád sosem leszek,
Hisz megleltem az örök helyet.
